STD Történelem II. rész – Ágyékkötős profizmus

 

Ha azt mondtuk, hogy legutóbb az STD korai elnevezésével foglalkoztunk, akkor nem voltunk elég konkrétak. A régi ugyanis még régebbi, ha STD-ről van szó, lévén maga a szexualitás is előbb volt mint az ember. Na de mikor találkoztak először felmenőink a legédesebb örömök keserjével? A kérdés
körbejárását ugyanott kezdjük, akár egy ötödikes, az első történelem órákon. Irány a Távol-Kelet!

 

Első állomásunk Indiába vezet, egy bizonyos Susrata doktorhoz. Az úrnak ugyanis sikerült a kor legkiemelkedőbb tankönyvét megalkotnia, melyben meglehetősen részletes leírást adott nem csak a tünetekről, de még a fertőződés módjára, az aktusra is ügyesen rájött. Dr Susrata elképesztő felfedezései azonban nem értek itt véget: később látni fogjuk, hogy a higany, mint a különféle STD-k gyógymódja, igen népszerű volt az európai fertőzések idején is, ám a módszerre már valamivel korábban, potom kétezerötszáz éve rájött az öreg gyógyító, akit a sebészek atyjaként tartanak számon.

Hasonló könyvet alkottak még néhány kilóméterrel odébb is, Kínában.  A Sárga Császár belső könyvei címen megjelent gyűjtemény két fejezete is azt taglalja, ahogy a különféle elemek (tűz, víz, föld, fém, fa) egyensúlyának megbomlása hogyan okoz többek közt STD-jellegű tüneteket. Kezelésül gyógyfüvek fogyasztása és füstölése mellett akupunktúra, akupresszúra volt javasolt. Mondjuk az akupunktúrát minden másra is ajánlották, de azért nem szívesen lennénk pár ezer évvel ezelőtti kínaiak, akiknek gyulladt nemiszervét az akkori higiéniai körülmények közt szurkálják szét.

Viszont ha már itt tartunk, nem sokkal szívesebben éltünk volna Egyiptomban sem, ahol bár meglehetősen alaposak volt megelőzés és kezelés szempontjából is, mégiscsak fájó belegondolni, hogy egy ilyen homokos, sivatagos országban a megoldást férfiak esetében a körülmetélésben látták. Ennek tudatában lenyűgöző igazán, hogy időszámításunk előtt ezer évvel már használtak korabeli óvszert, mely persze állatok, pl kecske bőréből készült. A jóval később, már VII. Kleopátra idején készült Ebers-tekercsből azt is tudjuk, hogy a hüvely tisztítására már készítettek port és kenőcsöt is, a gyulladások csökkentésére pedig fokhagymát, gyantát vagy olajos-vizes magvakat használtak.

Ami az ókori zsidó kultúrát illeti, vallási hagyományaik különösen szigorúan, Isten büntetéseként tekintettek a nemi betegségekre. Olyannyira, hogy Mózes már a Bibliában is említi (Mózes III. 15.) Épp ezért, bár ismerték a gyógymódot és az egyiptomihoz hasonlóan híresek szexuális higiénéjükről, mivel a megbetegedést a hűtlenség jeléül vették, számukra a megelőzés vált elsődlegessé. Az ortodox zsidók közt viszont ma is élő hagyomány egy erre kialakított fürdőben, a mikvében fürdés, ami több rituálé közül a nők vérzés utáni megtisztulása miatt is kötelező.

 
És végül persze a kihagyhatatlan görögök. Érdekes, hogy e témában nincs olyan hangsúlyos szerepük, mint számos más esetben, ugyanakkor őket sem kellett félteni. A híres Hippokratész, valamint két társa, Galénosz és Celsus szintén többkötetes betegséggyűjteményt állítottak össze, ahol egyúttal megelőzési tippeket is kapott nő és férfi egyaránt: előbbieknek gyakori hüvelyöblítés, a férfiaknak olajos tisztogatás volt javallott bordélyházi látogatásuk után.