Szexuálturizmus I. rész: A japán péniszfesztivál

Japán elég sok dologról híres, de világelső technológiáin és az anime gyártáson túl leginkább a furábbnál furább szokásai miatt számít annak. Európai szemlélőként ide sorolhatnánk szexualitásukat is, ám kulturális különbségek mindig vannak ily’ távoli országok közt, szóval általában szemet tudunk hunyni ezek felett. Kivéve, amikor kiderül: vallási okokból méteres bránereket hordoznak körbe, miközben papok és pénisznyalókát szopogató turisták fotózkodnak velük. Na ilyenkor azért picit meglepődünk.

Az egész 1977-ben kezdődött, már ha a Kanamara Matsurira, azaz a Kawasaki Péniszfesztiválra gondolunk. Azért fogalmazunk így, mert – hiszitek vagy sem, de – több helyen is rendeznek ilyet, például a Honen Matsurit Komakiban, amit minden év március 15-én tartanak, de lényegében azonos a Kanamara Matsurival. Utóbbinak dátuma változó, mindig április első vasárnapján tartják.

 

Vallási jellegét ma már persze ez is elvesztette, és főleg az iszonyatos mennyiségű pénisznek öltözött vagy még gyakrabban, a hasonló alakú édességet nyalogató turista miatt tartják meg. Az előbbihez hasonló extremitást ma már próbálják kizárni a fesztiválról, de a nyalókák és egyéb szuvenírek még mindig szerves részei a menetnek. Nem is baj viszont a turisták száma, az esemény bevételét ugyanis a HIV vírus elleni harcban is felhasználják.


A Kanamara Matsurit, másnéven az Acél pénisz ünnepet elég sok dolog indokolja. Alapvetően egy legendára vezetik vissza, amiben egy nő vagináját megszállta a gonosz démon, és leharapott minden behatolni kívánó hímtagot. Ezért aztán a megszállt nő készíttetett egy műpéniszt, acélból. Mikor a démon erre próbált ráharapni, kitörtek a fogai és a nő megszabadult féltékeny lidércétől.

Vallásos alapja miatt azonban ez egyúttal a termékenység és a hosszú házasságért mondott hála imamenete is. Ami persze jól hangzó magyarázat, de érdemes azért utánanézni, milyen hely volt Kawasaki a fesztivál kezdetekor. A ’70-es években ugyanis a városban virágzott a prostitúció, és kialakult egy hagyomány az örömlányok között, miszerint a Kanayama szentélybe érdemes járni imádkozni, ha jól menő üzletet szeretnének, vagy hogy a nemi betegségek legyenek szívesek elkerülni őket.

Akármelyiket vesszük is alapul, maga a menet kétséget kizáróan egy életre bevésődik az ember agyába. A sétát ugyanis bár sintó papok vezetik, a látványosságot a Kanayamából a Daishi szentélybe omikoshikon szállított három… ereklye (?) nyújtja. Leghíresebb közülük egyben a legnagyobb is, a két és fél méteres rózsaszín Elizabeth. Nevét adományozójáról, a transzfesztitákra specializálódott ruhaboltról, az Elizabeth Kaikanról kapta. Bizony, a képen Elizabethet cipelők egyike sem nő.

Mára talán elég is volt ennyi az internetből.